Népirtások a XX. században

Milyen okai lehetnek annak, hogy emberek egy csoportja dehumanizálja a más etnikumú, vallású vagy eltérő gondolkodású embertársait? Hogyan képes valaki eljutni odáig, hogy erkölcsi gátlások nélkül, sőt sok esetben élvezettel öljön, korra és nemre való tekintet nélkül? Ahogy Yehuda Bauer, a neves holokausztkutató megjegyzi, a valóság az, hogy az emberek az egyedüli emlősök, akik nagy számban ölik egymást, és ezt elsősorban pszichológiai felépítésük teszi lehetővé. A gyilkossági hajlam a pszichológusok szerint a történelem előtti időkben élt őseinktől örökölt vágyból ered, saját magunk, a családunk, klánunk megvédésének egyfajta ösztöne. Tulajdonképpen pszichológiailag képesek vagyunk bárkit megölni, akiről – helyesen vagy adott esetben tévesen – azt gondoljuk, hogy elemi fenyegetést jelent számunkra.
A téma pszichológiai vetülete mellett a szerzőt a népirtáshoz vezető okok, az elkövetők személye, a nagyhatalmak reakciói, a felelősségre vonások kérdése egyaránt érdekelte, ahogyan remélhetően az olvasókat is. Mivel a XX. századot tartjuk a „népirtások évszázadának”, és ehhez áll rendelkezésünkre a legtöbb forrás, a könyv ezt az időszakot dolgozza fel a szerző személyes kutatási eredményeinek felhasználásával.