„Rengeteget gyakoroltam az újraélesztést. Vizsgáztam is belőle, többször is. De a gyakorlás nem éles helyzet. És a műanyag bábu nem valódi beteg.” Az Esetlapok novellái egy orvostanhallgató hideg fejjel írt, mégis lírai beszámolói arról az öt évről, amelyet önkéntes szekundánsként és segédápolóként töltött az egyetemi évei alatt. Mi történt élete első sürgősségi császármetszésén? Hogyan segített megmenteni egy drogos fiatalt, egy hajléktalan alkoholistát, egy koronavírusos beteget? Miként állt tehetetlenül a halál előtt, hogyan lehet és egyáltalán fel lehet-e dolgozni mindezt fiatal orvostanoncként? Imolya Patricia elsőkötetes szerző. Korunk világjárványa, a Covid–19 ihlette élvezetes stílusban megírt hangulatképeit hivatásáról, amelyek talán közelebb viszik a nem szakmabelit ahhoz, hogy megértse, miért létezhet egyáltalán még bárki ezen a pályán. A szerző 1995-ben született Szegeden. Az orvosi egyetemen folytatott tanulmányai alatt önkéntesnek jelentkezett az egyik mentőszolgálathoz, a koronavírus-járvány idején sürgősségi osztályokon dolgozott. Az egyetemi újságban több novelláját is közölték. A Covid-zónában töltött műszakjáról szóló írását az egyik közösségimédia-oldalon osztotta meg, amely másnap számos hírportálon megjelent, és hatalmas érdeklődés övezte.