Bár a krimi hazai konjunktúrája az elmúlt évtizedben komoly lendületet adott a zsáner honi hagyományára fókuszáló kutatásoknak, arra nem adott elég ösztönzést, hogy a rendszerváltás előtti évtizedek műfaji jelenségeivel kapcsolatos vizsgálódások kimozduljanak abból a leegyszerűsítésekkel tarkított recepciós paradigmából, amelynek alapjait egyrészt a Kondor Vilmos Budapest regényeinek kezdeményező szerepét hangoztató kritikai, másrészt a magyar krimi létezhetőségével, tradíciójának és előzményeinek feltérképezésével foglalkozó irodalomtörténeti próbálkozások rakták le.

A revízió elodázásának köszönhetően a Kádár-kori bűnügyi irodalomról a mai napig egy pártállami kultúrpolitika irányítása alatt álló, a rendszer ideológiai elvárásainak megfelelni kívánó, a krimi nemzetközi mintáival párbeszédképtelen műfajként szokás beszélni.

E kötet írásaiban a szerző ezzel a közvélekedéssel igyekszik vitába szállni. A könyvben megelevenednek a pártállam bűnüldözési szerveinek képviselői, a szocialista világrendet védelmező kémelhárítók, a nyugati kémek és kémszervezetek, a rendszerből kiábrándult rendőrtisztek és a saját igazukért harcoló Kádár-kori kisemberek. Hasznos információkat kaphat még az olvasó a korabeli detektívregény-írás gyötrelmeiről, a kommunista rezsim ellenségképeiről és a klasszikus és a hard-boiled krimisémák hasznosításának szocialista módszeréről. A kötetet a Kádár-kor bűnügyi irodalmának csaknem teljes korpuszát tartalmazó bibliográfia zárja.

Török Lajos 1970-ben született Nagykanizsán. Tanulmányait szülővárosában végezte. Gyermekkori élményeit mélyen átjárta a Kádár-kor utolsó két évtizedének fojtó levegője. Első tizennyolc esztendeje azonban könnyebben telt, mint szüleié és nagyszüleié, akiknek pályáját a rezsim derékba törte. Volt segédmunkás, munkanélküli, postás, s csak a rendszerváltás akadályozta meg abban, hogy serfőző szakmunkásként csináljon karriert. Jelenleg irodalomtörténész és a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.