Babbitt II.

George Babbit tipikus kisvárosi figura Amerika egyik eldugott sarkában, Zenith-ben. A negyvenhat éves ingatlankereskedő életéből látszólag semmi sem hiányzik, a rohamtempóban modernizálódó társadalom összes vívmánya elérhető számára, egyvalamit kivéve: a boldogságot. Babbitt a teljesítménykényszer és az elégedetlenség kettős prése alatt nyög. Szorult helyzetéből először a fantázia világába menekül, majd a társadalmi konvenciók lerombolása felé tör, hogy ábrándjait megvalósíthassa. Három gyermekét és szerető feleségét cserbenhagyva űzőbe veszi álmai tündérét, akit egy vonzó, bohém, fiatal özvegy képében vél megtalálni. Sinclair Lewis a XX. századi amerikai realista irodalom egyik kimagasló alakja, aki az újságírói pályáról tért át az irodalom világába. Korai, relatív ismeretlensége 1920-ban, a Főutca megjelenésével ért véget, majd 1922-ben a Babbitt-tal az újvilág egyik legismertebb és legvitatottabb szerzőjévé vált. Az író a szatirikus gúny és a precíz realizmus erős elegyével tárja elénk a múltszázad elejének amerikai rögvalóságát. A kételkedő, elégedetlen kisember szemével, alulnézetből láttatja az élet hatalmas kihívásait, és a kétségbeesett kapálózást egy széthulló egzisztencia maradványainak megőrzésére. Műveiben a beteljesületlen álmok barangolnak szemlesütve a névtelen közép-nyugat kisvárosainak poros főutcáin, a a beteljesülés felé vezető helyes ösvényt kutatva.